Mivel mindent láttam,amit látni akartam Nürnbergben, és még többet is, gondoltam, az utolsó reggelt nem kapkodom el!
Kényelmesen felkeltem, megreggeliztem, visszamentem a szobába, összepakoltam, és lementem kicheckolni!
Kb. 3/4 10-kor indultam Lorenzkirche metrómegállóhoz, mert az U1-es metró visz egyenesen Fürthbe!
 |
| Fürth utcakép |
 |
| Tipikus bajor házak |
Filóztam, hogy vegyek-e metrójegyet 3 €-ért, mivel egyetlen ellenőrt nem láttam sehol két nap alatt, de végül fostos mivoltom győzedelmeskedett és vettem. Persze ezúttal sem jött, kicsit szívtam is a fogam, de tisztes turistának gondoltam magam!
Az az igazság, hogy Fürth fele olyan izgalmas nincs, mint reméltem, főleg nem -3°C-ban, és elég volt egy óra, hogy körbesétáljam! Jobb időben mondjuk szívesen leültem volna a parkban, nézelődni, élvezni a napsütést, gyerekkel jókat lehetett volna mókázni, de a befagyott tó a parkban, a kihalt utcák egyáltalán nem motiváltak további sétára!
 |
| kicsit Barcelonás gyík |
Helyes kis házakat láttam, jókat lehet tekeregni a kis utcákon, a Rathaus amolyan tipikus német, szerény személyem nem nevezném épp az építészet csodájának!
 |
| mind közül a leghelyesebb |
Így visszaballagtam a Fürth Hauptbahnhofhoz, mire odaértem már eldöntöttem, hogy én biza nem veszek metrójegyet! A Plärrer állomáson akartam átszállni az U2-es metróra, ami a reptérre megy, állt is bent egy szerelvény, de fogalmam sem volt az hova tart, és ha ez nem lenne elég, kb. 5-6 egyenruhás emberke szállt fel, akikről én ugyan nem mondtam volna meg csípőből, hogy ellenőrök, de többen visszahőköltek a felszállástól, mikor meglátták őket! (Jeee, nem csak én vagyok renitens! :) ) És mikor elindult a metró, már vették is elő az igazolványokat, és jött a "jegyeket, bérleteket!", gondolom én, mert mindenki lelkesen mutatta!
Jött a dilemma, hogy most felmenjek és vegyek jegyet, messze van a reptér, vagy sasoljak folyamatosan! Nyugtáztam, hogy ezek úgyis egyenruhában lesznek, a metró elejére mentem, ahonnan tökéletesen látni az állomást, mert itt olyan metró jár amiben nemhogy vezető nincs, de premier plánban lehet figyelni a vaksötét alagutat! (Ezt előző nap le is videóztam, mellettem 6-7 éves forma gyerekek társaságában!)
Gond nélkül kiértem a reptérre, már csak azt kellett kitalálnom, mit kezdek magammal az elkövetkezendő 7,5 órában!
Rögtön a bejáratnál kis bolt ajándékokkal, egy valag kisautóval, amiket meg kellett néznem Zsombinak, de mivel a Kikben már beszereztem neki egy párat, így elvetettem az elkényeztetés ötletét!
A net excellent működik, úgyhogy feltöltöttem a mai képeket, újra elolvastam az összes cikket a veronai buszbalesetről, bevallom többször megkönnyeztem, és még mindig felfoghatatlan!
Majd irány a meki és az 1 €-os kávé, friss levegő, vissza be, megírtam a második nap eseményeit, beszéltem messengeren apuval (azt hittem, ők ma indultak Franciaországba sítúrára, de kiderült, hogy pénteken indultak este, és ott mentek el a baleset mellett, bár akkor még nem tudták, hogy mi van), netezés, facebookozás, néha friss levegő, és hipp-hopp 17:40 lett! Szép komótosan összeszedtem magam, elmentem WC-re, majd elsétáltam a biztonsági ellenőrzésre. Itt elég gyorsan átjutottam, a kapu még nem volt kiírva, így leültem megírni a mai napi történéseket!
Most 19:18 van, ami azt jelenti, hogy alig több mint egy óra múlva indulunk! Ez elég jó hír, azt hittem, sokkal lassabban fog eltelni az idő!
Kicsit vérzik a szívem, mert Nürnberg nagyon szép, és persze jólesett kikapcsolódni, de azért vágyom már az én kis vigyorgómra! Persze vele csak holnap délután találkozom az oviban, munka után!
19:47 - a visszajáraton látszólag többen leszünk, mint idefele, aminek nem annyira örülök, mert vissza folyosó melletti ülést kaptam, pedig én abszolút ablakpárti vagyok! :(
Azt mondjuk sosem fogom érteni, hogy minek állnak be az emberek egy hosszú sorba, persze ha senki nem állna be, akkor nem lenne sor, és nem haladnánk! :)
Visszafele 20 perccel korábban megérkeztünk szerencsére, de botrányosan messze állnak meg a gépek a termináltól, és egyáltalán nem esett jól a -10°C-ban sétálni, sietés kifele, fel a buszra, ácsorgás, indulás, érkezés Kökire, metró, és már otthon is vagyok!
Összességében szuper kirándulás volt, egyáltalán nem bántam meg, nem is költöttem sokat, és egyszer szívesen visszamennék jó időben is, megnézni a kerteket, parkokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése